51/8. A minősítő bélyegző — Párás mérések

A csuklós kar fémes kattanással visszahúzódott, ám a sárgaréz kijelző nem elégedett meg a puszta szövetfeszességgel. A falnyílásba illesztett optika mögött apró fogaskerekek csikordultak, s a szerkezetből egy súlyos, sárgarézből öntött bélyegzőfej nyúlt ki. Egyetlen határozott, cuppanó mozdulattal lilás tintalenyomatot nyomott Henderson zakójának reverjére.
– „Prémium kategóriás ruganyosság, minimális kopással” – olvasta fel a falra szerelt táblácska lassan forgó betűit az antikvárius, miközben próbálta nem elmozdítani a fejemelését szabályozó fémrugót. – Gratulálok, Henderson. Ön hivatalosan is jól karbantartott bábunak minősül.
– Igazán megtisztelő – sziszegte Henderson a fogai között, miközben a mérőkar most az antikvárius gallérját célozta meg a hideg rézcsipeszével. – Remélem, a minőségellenőrzéshez nem jár alvázmosás is.
A gépezet azonban fittyet hányt a megjegyzésekre. A padló alatt fúvókák sziszegtek fel, és sűrű, finomra porlasztott, gépolaj-illatú gőzkondenzátum borította el a felderítő kabint. A pódium korongja éles zökkenéssel meglódult a beépített síneken, s a szürkés párafelhőn át egy újabb fémfülke felé gurult, amelynek vörösréz ajtaján vésett betűk világítottak: Karbantartási szakasz.
A sűrű gőz homályában két embermagasságú, lassan forgó lószőrkefe körvonala rajzolódott ki, felkészülve a közeledő páros automatizált ápolására.