51/4. A jutalékos rendszer — Színpadi elszámolás

A rézablak mögül nem mentőkötél, hanem egy apró, cizellált sárgaréz kar nyúlt ki, amelynek csipeszszerű végén egy finoman perforált papírszalag fityegett. A szerkezet gépies pontossággal Mr. Henderson gomblyukába tűzte a szalagot, majd halk, fémes kattanással egy számlálót léptetett előre a gépház falán: 0042.
– Úgy tűnik, a pénztáros felettébb gondos könyvelő – jegyezte meg Henderson, miközben kínos precizitással igyekezett mozdulatlanul tartani a karját, nehogy a kényszerű varratok elszakadjanak. – Ez a számsor minden kétséget kizáróan a vésznyitó mechanizmus visszaszámlálója. Amint eléri a százat, a retesz kiold, és visszakapjuk a szalon kényelmét.
Az antikvárius azonban nem osztozott partnere töretlen optimizmusában. Közelebb hajolt a gomblyukból kiálló szalaghoz, amelyen a gépies nyomat száraz szigorral tüntette fel a legutóbbi mozdulataikat: „I. felvonás, 3. keringő – Előadás minősége: Megfelelő. Színpadi jutalék levonva.”
A talpazat ekkor zökkenve tette meg a következő félfordulatot. Odakintről újabb érme csörrent a csőben, a fejük feletti homályban pedig lassan leereszkedett egy súlyos, sárgaréz pecsétnyomó, amely ritmikusan lengedezett a két összevarrt férfi feje felett, mintha csak a következő műszak kezdetét várná.