Véget nem érő történet

Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő

397/2. A hideg minősítés — A félreértett szerkezet

A rés tárulása nem fényt hozott, hanem egy steril, halványkék derengést, amely csikorgó fagyot árasztott. Szenes úr szemei előtt a henger fala két oldalra siklott, felfedve egy óriási, rozsdamentes acélból készült csarnokot. Nem komposztáló volt, de még csak nem is hulladékégető. A tér közepén hajszálvékony krómkarok sorakoztak, mint egy túlbuzgó órásmester csipeszkészlete.
Amint a szállítókapszula végérvényesen megállt, egy széles, gumírozott szalag lendült mozgásba alatta. Szenes úr, akit a vegyszeres bevonat páncélként tartott fogva, tehetetlenül görgött ki a nyitott hengerből. Minden próbálkozása, hogy megszólaljon vagy tiltakozzon, csupán egy tompa, ritmikus kattogássá szelídült átázott gégecsövében.
A legközelebbi szkenner áthúzott felette egy keskeny, vörös lézersugarat. A rendszer meglepő alázattal nyugtázta a mérést: a felületi lakkozás sűrűsége és a belső hangadás ritmusa alapján a küldeményt hibátlanul karbantartott, XIX. századi rugós bábnak minősítette. A falon felvillant a felirat: „Kiemelt gyűjteményi darab – finomcsiszolásra és kenésre vár.”
A szállítószalag gyengéd döccenéssel megállt a kettes számú polírozóállomás előtt, ahol két apró, szivacsos kar emelkedett ki a padlóból. Szenes úr kétségbeesetten próbált legalább pislogni, de az automatizált gondoskodás nem tűrt ellenvetést: egy halk szisszenéssel elindult a finom szintetikus műolaj-permetező. A háttérben pedig felzúgott egy polírozókorong.
Ebben a részben

Szereplők

  • szenes-ur

Helyszín

  • az-atmeneti-aktatar

Előző jelenet szereplői

  • az-antikvarius
  • szenes-ur

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.