Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
397/3. A mechanikus fény — A téves diagnózis
A polírozókorong meglepő módon nem zúzta szét, csupán selymes fényűre csiszolta a megszilárdult vegyszeres réteget Szenes úr kabátján. A szintetikus műolaj-permet kellemesen hűvös volt, bár a szeme sarkában felgyülemlett cseppek miatti homályban az automatizált csarnok még inkább egy óriási, steril óramű belső szerkezetére hasonlított.
A szállítószalag egy hirtelen nyikordulással továbblökte a tehetetlen testet egy üvegajtós válaszfal felé. Egy pneumatikus kar meglepő gyengédséggel emelte fel, mint egy túlértékelt öntvényt, majd precíz kattanással beillesztette egy átlátszó, vákuumzárt vitrinbe. A falon lévő kijelzőn azonnal zölden izzott a leltári minősítés: „Látogatói zóna – Kiemelt ritkaság”.
Szenes úr belső szervei hevesen tiltakoztak a kényszerű mozdulatlanság ellen, ám az egyetlen akusztikai jelenség, amit sikerült kikényszerítenie átázott gégéjéből, egy tompa, ütemes reccsenés volt. A rendszer ezt a reakciót azonnali működési igazolásként értelmezte. A vitrin aljába épített hangszóróból lágy, szintetikus csembalózene csendült fel, amely hajszálpontosan igazodott a „szerkezet” feltételezett ketyegéséhez.
A vitrin üveglapja mögött egy automata állványos kamerarendszer gördült be, hogy felvegye a kiállítási pozíciót. Szenes úr lassan megértette: a bürokratikus tévedés nem megsemmisítést jelentett, hanem egy sokkal alaposabb, örökös konzerválási folyamatot. Amikor a fenti szellőzőből egy finom, fahéjillatú védőpor szitált a vállára, a csarnok mélyén egy nehéz acélretesz csattant be.
A szállítószalag egy hirtelen nyikordulással továbblökte a tehetetlen testet egy üvegajtós válaszfal felé. Egy pneumatikus kar meglepő gyengédséggel emelte fel, mint egy túlértékelt öntvényt, majd precíz kattanással beillesztette egy átlátszó, vákuumzárt vitrinbe. A falon lévő kijelzőn azonnal zölden izzott a leltári minősítés: „Látogatói zóna – Kiemelt ritkaság”.
Szenes úr belső szervei hevesen tiltakoztak a kényszerű mozdulatlanság ellen, ám az egyetlen akusztikai jelenség, amit sikerült kikényszerítenie átázott gégéjéből, egy tompa, ütemes reccsenés volt. A rendszer ezt a reakciót azonnali működési igazolásként értelmezte. A vitrin aljába épített hangszóróból lágy, szintetikus csembalózene csendült fel, amely hajszálpontosan igazodott a „szerkezet” feltételezett ketyegéséhez.
A vitrin üveglapja mögött egy automata állványos kamerarendszer gördült be, hogy felvegye a kiállítási pozíciót. Szenes úr lassan megértette: a bürokratikus tévedés nem megsemmisítést jelentett, hanem egy sokkal alaposabb, örökös konzerválási folyamatot. Amikor a fenti szellőzőből egy finom, fahéjillatú védőpor szitált a vállára, a csarnok mélyén egy nehéz acélretesz csattant be.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- szenes-ur
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.