Véget nem érő történet

Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő

397/1. A Csőpostai Küldemény — Az Irányított Utazás

Szenes úrnak nem maradt ideje a sikoltozásra, csak egy tompa, fulladó hang hallatszott, miközben a krómozott kar, egy jól olajozott gép könyörtelen precizitásával, őt és az állványát is berántotta a fémes tátongásba. Az ajtónyílás hidraulikus szisszenéssel csapódott be mögötte, és majdnem teljes sötétségbe taszította. Csak halvány, szakaszos fény szűrődött be láthatatlan forrásokból, apró rácsokon keresztül, felfedve egy hengeres járatot. Mozgott, gyorsan. A zümmögés, mely betöltötte az antikváriumot, most felerősödve visszhangzott körülötte, alacsony, émelyítő dörejé vált. A bőrén lévő vegyszeres bevonat, immár merev, hajthatatlan második bőrként, megakadályozott minden mozdulatot, minden küzdelmet. Szorosan becsomagolt, vegyileg tartósított csomag volt, mely ismeretlen, földalatti hálózaton keresztül száguldott.
Az utazás meglepően sima volt, a rendszer precizitásának ékes bizonyítéka. Semmi döccenés, semmi hirtelen rántás, csak egy folyamatos, gyorsuló siklás. Szenes úr elméje, a terrorja ellenére, nem tehette meg, hogy ne jegyezze fel a furcsa átmenetet a poros antikvitásból a letisztult, futurisztikus transzportba. Már nem ember volt, még csak nem is egy zavart kiállítási tárgy; rakomány volt, egy ismeretlen célállomásra rendeltetve. A gondolat, hogy ez a megfejthetetlen „rendszer” esetleg egyszerűen komposztálja vagy újrahasznosítja, átvillant az agyán, egy valóban szörnyű, mégis furcsán logikus lezárása az utóbbi megpróbáltatásainak.
Eközben az antikvárius a hátsó szobájában elégedetten dúdolt, miközben letörölte a zöld folyadék foltját a szemüvegéről. A fal nyom nélkül beigazította magát, tökéletesen beleolvadva a környező, portól nehéz polcokba. „Mindig van egy rejtett mechanizmus,” mormogta magában, elégedetten bólogatva. A távoli zümmögés most már inkább megnyugtató háttérzajjá szelídült, jelezve, hogy a „kiállítási tárgy” a megfelelő ellátásban részesül. Aztán, ahogy tollát mártotta az tintatartóba, a föld alól szűrődő halk kattogás felerősödött egy pillanatra, majd újabb zümmögéssé vált, mintha valami komplex folyamat lépett volna működésbe.
Szenes úr eközben egy éles kanyar után hirtelen lefékeződött. A mozgás megállt, de a zümmögés maradt, lüktetve a falakban. Egy újabb, halkabb, de sokkal precízebb kattogás kezdődött valahol előtte, mintha finom fogaskerekek lassan, elkerülhetetlenül összeilleszkednének. A sötétben valami lassan, mechanikusan felnyílt. A levegő hidegebbé vált.
Ebben a részben

Szereplők

  • az-antikvarius
  • szenes-ur

Helyszín

  • antikvarium-hatso-szobaja
  • utazolada

Előző jelenet szereplői

  • az-antikvarius
  • szenes-ur

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.