Véget nem érő történet

Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő

396/5. A Zümmögő Végzet — A Rendszer Önállósága

A kintről beszűrődő mély zümmögés hirtelen felerősödött, és egyenletes, monoton dübörgéssé vált, mintha egy kolosszális gépezet ébredt volna fel álmából. Az antikvárius, aki épp egy újabb, ragacsos réteget simított volna el Szenes úr bajusza alatt, megdermedt. Arcán a tévedés és a félelem groteszk tánca zajlott, majd a megvilágosodás torz grimasza jelent meg. „A mechanizmus aktiválódott!” – suttogta izgatottan, miközben Szenes úr szívverése a fülében dobogott, elnyomva minden más hangot.
„Ez a belső, önműködő tisztítási ciklus” – magyarázta az antikvárius, valószínűleg a falnak vagy a portól homályos plafonnak. „Rendkívül ritka! Látja, fiam, az ilyen finom mechanikák képesek a regenerálódásra, ha a megfelelő behatás éri őket.” Remegő kézzel egy még sűrűbb, zöldes folyadékot emelt Szenes úr arca felé. A szag már önmagában is képes lett volna elájultatni egy kevésbé edzett embert, de Szenes úr már túl volt ezen a ponton. Már csak arra vágyott, hogy a tudatlanság áldott köde borítsa be.
Ekkor a dübörgés közvetlenül a hátsó falból jött. Egy fémes hang kíséretében a poros könyvespolcok egy része elmozdult, majd egy, a falba rejtett, láthatatlan ajtó nyílt ki, felfedve egy rövid, fémből készült folyosót. A folyosó végén egy hatalmas, krómozott kar nyúlt be a helyiségbe, mint egy éhes polip csápja. A kar végén egy precíziós megfogó volt, amely lassan Szenes úr felé mozgott, akit még mindig az állvány szorított, és a száradó vegyszeres bevonat egyre inkább mozgásképtelenné tett.
Az antikvárius szája tátva maradt. Félelme azonban hamarosan átadta helyét a rajongásnak. „Zseniális! A… a ’kiállítási tárgy’ önmagát szállítja tovább! Micsoda automatika!” – lelkendezett, mintha élete legnagyobb felfedezését tette volna. A kar finoman megmarkolta Szenes úr állványát, és ellenállhatatlan erővel húzni kezdte a nyílás felé. Szenes úr utolsó pillantása az antikváriusra esett, aki a kezében tartott zöldes flakonnal, mosolyogva integetett neki, mint egy büszke alkotó a mesterművének.
Szenes úr néma sikolyát elnyelte a zümmögés, ahogy eltűnt a fali nyílásban. A folyosó sötétjéből már csak a vegyszer szaga maradt, és az elhaló dübörgés. Az antikvárius még percekig állt a nyitott fal előtt, majd vállat vont. „A rendszer sosem téved” – mormogta, és visszatért az asztalához. Az éjszaka csendjébe azonban, messziről, valahonnan a föld alól, egy új, halk, ritmikus kattogás szűrődött be. Mintha valaki egy apró, különösen finom mechanizmust élesztene újra, egy újabb dobozban. Vagy egy újabb szobában.
Ebben a részben

Szereplők

  • az-antikvarius
  • szenes-ur

Helyszín

  • antikvarium-hatso-szobaja

Előző jelenet szereplői

  • az-antikvarius
  • szenes-ur

Folytatás

Részvétel

Részvétel

A művelethez belépés kell.

A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.