Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
396/4. A vegyszeres ápolás — A finom mechanika rétegei
A homályos sarokban hirtelen felhangzó rézharang tompa, fémes kondulása nem figyelmeztetés volt, inkább egy pontosan időzített jelzés. Az antikvárius, bár egy pillanatra összerezzent, azonnal megnyugodott. „A jelzés!” – sziszegte, mintha egy titkos társaság tagjaként kapna utasítást. „Ah, igen, pontosan a megfelelő pillanatban érkezett a konzerváló oldat melegítése!”
Remegő keze hirtelen elszánttá vált. A súlyos, sárgás folyadékkal teli üvegcsét most már nem tétován, hanem céltudatosan közelítette Szenes úrhoz. A durva szőrecsetet a mélybe mártotta, majd gondos, már-már rituális mozdulatokkal kezdte felvinni a nyálkás anyagot Szenes úr mellényére. Az ecset puha, mégis dörzsölő sörtéi végigsimítottak a nedves anyagon, és Szenes úr gyomra görcsbe rándult a tehetetlen undortól.
„Ez az első réteg, fiam” – magyarázta az antikvárius a maga megnyugtatására, vagy talán a képzelt mechanizmusnak. „Ez zárja le a pórusokat. Megakadályozza a nedvesség párolgását, és rögzíti a finom mintázatot. Látja, ez egy rendkívül komplex szerkezet, különösen a belső, organikus részeknél.” Szenes úr érezte, ahogy a bizarr, ragacsos réteg lassan megül a ruháján, fura, nehéz bevonatot képezve. A kámfor és a méhviasz szaga mellé most valami édeskésebb, de legalább annyira mesterséges illat keveredett.
Próbált rángatózni, megszabadulni az ecset karmaiból, de a faállvány szorítása és a folyadék súlya mozgásképtelenné tette. A kezek, amelyek korábban félelemmel nyúltak hozzá, most szinte mániákusan, de elszántan dolgoztak rajta. Az antikvárius arcán az ijedtség lassan átadta helyét a művészi elhivatottság – vagy legalábbis annak – torzult kifejezésének. Mintha egy múzeumigazgató kísérletezne egy ritka, de félreértett lelettel.
Szenes úr, bár szíve reménykedő szikrája halványodni… érezte, ahogy a vegyület beszivárog a tweed szálai közé, és egyre inkább részévé válik annak, ami elől menekülni próbált. A kinti világból eközben, alig hallhatóan, egy új, mély, rezonáló hang szűrődött be a hátsó szoba falain keresztül. Olyan volt, mint egy monumentális óraszerkezet halk, távoli zümmögése, ami most kezdett beindulni, és valami még nagyobb, még elkerülhetetlenebb dolgot jelzett. Talán egy újabb „restaurálási” fázist, vagy egy még abszurdabb szállítmány érkezését.
Remegő keze hirtelen elszánttá vált. A súlyos, sárgás folyadékkal teli üvegcsét most már nem tétován, hanem céltudatosan közelítette Szenes úrhoz. A durva szőrecsetet a mélybe mártotta, majd gondos, már-már rituális mozdulatokkal kezdte felvinni a nyálkás anyagot Szenes úr mellényére. Az ecset puha, mégis dörzsölő sörtéi végigsimítottak a nedves anyagon, és Szenes úr gyomra görcsbe rándult a tehetetlen undortól.
„Ez az első réteg, fiam” – magyarázta az antikvárius a maga megnyugtatására, vagy talán a képzelt mechanizmusnak. „Ez zárja le a pórusokat. Megakadályozza a nedvesség párolgását, és rögzíti a finom mintázatot. Látja, ez egy rendkívül komplex szerkezet, különösen a belső, organikus részeknél.” Szenes úr érezte, ahogy a bizarr, ragacsos réteg lassan megül a ruháján, fura, nehéz bevonatot képezve. A kámfor és a méhviasz szaga mellé most valami édeskésebb, de legalább annyira mesterséges illat keveredett.
Próbált rángatózni, megszabadulni az ecset karmaiból, de a faállvány szorítása és a folyadék súlya mozgásképtelenné tette. A kezek, amelyek korábban félelemmel nyúltak hozzá, most szinte mániákusan, de elszántan dolgoztak rajta. Az antikvárius arcán az ijedtség lassan átadta helyét a művészi elhivatottság – vagy legalábbis annak – torzult kifejezésének. Mintha egy múzeumigazgató kísérletezne egy ritka, de félreértett lelettel.
Szenes úr, bár szíve reménykedő szikrája halványodni… érezte, ahogy a vegyület beszivárog a tweed szálai közé, és egyre inkább részévé válik annak, ami elől menekülni próbált. A kinti világból eközben, alig hallhatóan, egy új, mély, rezonáló hang szűrődött be a hátsó szoba falain keresztül. Olyan volt, mint egy monumentális óraszerkezet halk, távoli zümmögése, ami most kezdett beindulni, és valami még nagyobb, még elkerülhetetlenebb dolgot jelzett. Talán egy újabb „restaurálási” fázist, vagy egy még abszurdabb szállítmány érkezését.
Ebben a részben
Szereplők
- az-antikvarius
- szenes-ur
Helyszín
- antikvarium-hatso-szobaja
Előző jelenet szereplői
- az-antikvarius
- szenes-ur
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.