Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
392/5. Az öltözködési kényszer — A stílusos fogság
Szenes úr, mustrálva a bársony sálat, elfojtott egy teátrális sóhajt, és úgy döntött, mégis megpróbálja megérteni a rendszer rejtélyes logikáját. Óvatosan szétterítette a sötétkék anyagot. Hihetetlenül puha volt, éles kontrasztban azzal a merev uniformissal, amit már évtizedek óta viselt, és ami, úgy tűnt, egyre inkább a bőrévé vált.
Elképzelte magát egy nyüzsgő metropoliszban, talán egy exkluzív, fahéjillatú művészeti kiállításon, ahol egy ilyen kiegészítő tökéletesen megállná a helyét. Itt azonban, a zúgó gépezetek és a villódzó LED-ek között, az egész elképzelés abszurdnak tűnt. Ennek ellenére, egyfajta makacs kíváncsiságtól vezérelve, gondosan a nyakába tekerte.
Meglepő módon kényelmes volt, egy apró luxusfolt az üvegfogságban. Egy gyors pillantás a vitrin falán tükröződő képére megerősítette a gyanúját: kevésbé hasonlított egy elegáns úriemberre, és inkább egy elveszett múzeumi tárgyra, amely álruhába öltözve próbálna merész szökést végrehajtani. A zsebében lévő kulcsok gúnyosan csörömpöltek.
A piros LED, amely addig csak egyenletesen pislákolt, most ritmust váltott. Egy új, lágyabb, dallamosabb zúgás áradt a gépből, olyan hang, amit Szenes úr még sosem hallott. Majdnem… helyeslő volt. Ezt követően egy apró, fényes sárgaréz kar nyúlt ki ismét a LED-es dobozból, de ezúttal nem egy újabb bársony tasakot, hanem egy apró, gondosan faragott fa pipát tartott. Halvány, édeskés pipadohány illata szállt fel felé, keveredve az állandó fahéjjal. A rendszer, úgy tűnt, elszánta magát, hogy abszurd kiegészítőket gyűjtve teljessé tegye „prémium” öltözékét.
Elképzelte magát egy nyüzsgő metropoliszban, talán egy exkluzív, fahéjillatú művészeti kiállításon, ahol egy ilyen kiegészítő tökéletesen megállná a helyét. Itt azonban, a zúgó gépezetek és a villódzó LED-ek között, az egész elképzelés abszurdnak tűnt. Ennek ellenére, egyfajta makacs kíváncsiságtól vezérelve, gondosan a nyakába tekerte.
Meglepő módon kényelmes volt, egy apró luxusfolt az üvegfogságban. Egy gyors pillantás a vitrin falán tükröződő képére megerősítette a gyanúját: kevésbé hasonlított egy elegáns úriemberre, és inkább egy elveszett múzeumi tárgyra, amely álruhába öltözve próbálna merész szökést végrehajtani. A zsebében lévő kulcsok gúnyosan csörömpöltek.
A piros LED, amely addig csak egyenletesen pislákolt, most ritmust váltott. Egy új, lágyabb, dallamosabb zúgás áradt a gépből, olyan hang, amit Szenes úr még sosem hallott. Majdnem… helyeslő volt. Ezt követően egy apró, fényes sárgaréz kar nyúlt ki ismét a LED-es dobozból, de ezúttal nem egy újabb bársony tasakot, hanem egy apró, gondosan faragott fa pipát tartott. Halvány, édeskés pipadohány illata szállt fel felé, keveredve az állandó fahéjjal. A rendszer, úgy tűnt, elszánta magát, hogy abszurd kiegészítőket gyűjtve teljessé tegye „prémium” öltözékét.
Ebben a részben
Szereplők
- szenes-ur
Helyszín
- melyraktar
Előző jelenet szereplői
- szenes-ur
Folytatás
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.