Meghökkentő mesék · Meghökkentő mesélő
392/4. A bársonyos nyakdísz — Az elegáns kiegészítő
Szenes úr, akinek optimizmusa még a legkilátástalanabb helyzetekben is makacsul égett, közelebb hajolt a vitrin falához, hogy jobban szemügyre vegye a friss prémium kiegészítőt. A bársony tasak valóban diszkrét volt, mintha egy finom ékszert rejtett volna, vagy legalábbis egy exkluzív zsebkendőt. A sárgaréz kar, miután elvégezte aprólékos feladatát, lassan visszahúzódott a villogó LED-es dobozba, mint egy jól idomított ceremóniamester. Egy halk kattanás jelezte, hogy a tranzakció lezárult.
Szenes úr reménykedett, hogy a rendszer talán most elárulja, mi a következő lépés, vagy legalább egy rövid használati útmutatót kínál a prémium gyűjtemény titkairól. Ehelyett a piros LED csak egyenletesebben pislákolt, mintha befejezettnek tekintené a dolgot. A fahéjillat továbbra is befonta a levegőt, mintha az is a kollekció része lenne.
Szenes úr óvatosan felemelte a puha tasakot. Súlya alig volt. Kíváncsian kibontotta a zsinórját, és belenézett. Odabent egy apró, sötétkék bársony sál pihent, gondosan összehajtogatva. Elegáns darab volt, puha tapintású, és teljesen fölösleges. „Egy nyakkendő?” – motyogta Szenes úr, aki az utolsó évtizedben kizárólag a mélyraktár uniformisát viselte. „Vagy talán egy fejdísz? Vajon a rendszer azt hiszi, hogy hiányzik a stílusom?”
A kulcsok, amelyeket oly sokáig a szabadulás szimbólumának tartott, most kissé nevetségesen csörögtek a zsebében. A rendszer nyilván úgy vélte, a prémium státuszhoz tartozik egy ízléses kiegészítő is, ami tökéletesen passzol a fahéjas atmoszférához. Szenes úr elgondolkodott. Lehet, hogy ez csak a kezdet? Talán egy komplett ruhatár vár rá, mielőtt végre eljutna a „kijárat” gombhoz?
A vitrin előtt egy pillanatra elhaladt egy halvány fénycsík. Majd eltűnt.
Szenes úr reménykedett, hogy a rendszer talán most elárulja, mi a következő lépés, vagy legalább egy rövid használati útmutatót kínál a prémium gyűjtemény titkairól. Ehelyett a piros LED csak egyenletesebben pislákolt, mintha befejezettnek tekintené a dolgot. A fahéjillat továbbra is befonta a levegőt, mintha az is a kollekció része lenne.
Szenes úr óvatosan felemelte a puha tasakot. Súlya alig volt. Kíváncsian kibontotta a zsinórját, és belenézett. Odabent egy apró, sötétkék bársony sál pihent, gondosan összehajtogatva. Elegáns darab volt, puha tapintású, és teljesen fölösleges. „Egy nyakkendő?” – motyogta Szenes úr, aki az utolsó évtizedben kizárólag a mélyraktár uniformisát viselte. „Vagy talán egy fejdísz? Vajon a rendszer azt hiszi, hogy hiányzik a stílusom?”
A kulcsok, amelyeket oly sokáig a szabadulás szimbólumának tartott, most kissé nevetségesen csörögtek a zsebében. A rendszer nyilván úgy vélte, a prémium státuszhoz tartozik egy ízléses kiegészítő is, ami tökéletesen passzol a fahéjas atmoszférához. Szenes úr elgondolkodott. Lehet, hogy ez csak a kezdet? Talán egy komplett ruhatár vár rá, mielőtt végre eljutna a „kijárat” gombhoz?
A vitrin előtt egy pillanatra elhaladt egy halvány fénycsík. Majd eltűnt.
Ebben a részben
Szereplők
—
Helyszín
—
Előző jelenet szereplői
- szenes-ur
Részvétel
A műveletekhez regisztrálj vagy lépj be — a ponttáblán látod, miért jár pont.