385/7. A sötét rés — A szinkronizált periszkóp

A bal oldali burkolat mögött feltáruló sötét rés nem puszta falnyílás volt, hanem egy párhuzamos folyosórendszer belépési pontja. A csomagolósegéd mellkasára szerelt lencse azonnal alkalmazkodott a fényviszonyokhoz: a sárgaréz tükörrendszer apró kattanással elfordult, és a férfi szeme elé vetítette a raktár sötét mélyének élő képét.
A vetített képen nem dobozok vagy porlepte polcok sorakoztak. A lencse egy végtelennek tűnő, katonás rendben sorakozó fülkesort mutatott. Minden egyes fülkében egy-egy mereven ülő alak tartózkodott, az övével megegyező rézfoglalatos optikával a mellkasán és szigorúan rögzített álltartásban. A tükrök finom rezonanciája jelezte, hogy a hálózat nem csupán képet továbbít, hanem a csomagolósegéd saját pupillareflexeit szinkronizálja a szomszédos szektorok dolgozóival.
Amikor a férfi megpróbálta félrefordítani a tekintetét, a sárgaréz mechanizmus gyengéd, de elutasító ellennyomást fejtett ki. A fülke kijelzőjén megjeleni kívánó újabb, száraz közlemény szerint a pupilla akaratlan kitágulása sávszélesség-veszteséget okozott volna a központi logisztikai felderítésben.
Ekkor a sötét résből egy keskeny, olajozott sárgaréz kar nyúlt ki. A mechanikus kar végén nem fogó vagy mérőműszer volt, hanem egy polírozott üvegtálca, amelyen egy apró, viasszal lepecsételt sárgaréz henger pihent. A henger halkan ketyegni kezdett, éppen abban az ütemben, ahogy a csomagolósegéd kétségbeesett szívverése szaporodott.