385/6. A sárgaréz tükörrendszer — Az optikai felderítés

A súlyos fadoboz nem állt meg a szalag szélén, hanem közvetlenül a csomagolósegéd rögzített mellkasa előtt csúszott be a mérőzónába. A férfi ingére erősített rézfoglalatos lencse pontosan egybeesett a doboz tetején lévő gravírozott nyílással, amit a fülke automatikája elégedett sziszegéssel jutalmazott.
A fadoboz fedele halk pattanással félresiklott. A belsejéből nem újabb alkatrész, hanem egy apró, hajtogatott sárgaréz tükörrendszer emelkedett ki, amely közvetlenül a csomagolósegéd optikájára vetítette a szektor sötét járatait. A férfi szeme előtt finom fogaskerék-hajtotta skálák kezdtek derengeni: a gép nem tárgyat vizsgált, hanem a dolgozó retinájának visszaverődését használta fel a szomszédos folyosók felderítéséhez.
Egy újabb keskeny papírcsík csúszott ki az asztallap alól. A gépélyes közlemény tudatta, hogy a szellemi kapacitás megkímélése érdekében a látómező közvetlen csatlakoztatása a hálózati periszkóphoz harminc százalékkal növeli a logisztikai hatékonyságot, miközben a munkavállaló mentesül az önálló gondolkodás fáradalmaitól.
A csomagolósegéd nyelt egyet, ám a rézálltámasz még a torkának mozgását is szigorúan kiszámított mértékre korlátozta. Ekkor a fadoboz mélyéről tompa, ütemes kattogás indult meg, és a fülke bal oldali burkolata lassan hátrafelé kezdett gördülni, feltárva egy olajszagú, sötét rést.