383/2. A guruló rézgolyó — A dőlésszög-korrekció

A csomagolósegéd hüvelykujjal elcsípte a rézgolyót, mielőtt az lefutott volna a pult szélén. Egy pillanatra megállt, majd megvető pillantást vetett az ódon parketta lejtésére. Az épület szinte észrevehetetlenül megdőlt a süllyedő alapozás miatt, így teljesen természetes volt, hogy a szabadon hagyott hengeres tárgyak elindultak a legalacsonyabb pont felé.
„Mérnöki hiányosság” – állapította meg magában szárazon, és a golyót a nyitott láda peremén található apró rézvájatba illesztette. Ott volt a helye, pontosan a sorszámozott mélyedésben, ami nyilván a szállítmány eredeti rögzítéséhez tartozott.
A golyó halk kattanással pattant a helyére. Ebben a pillanatban a szomszédos, reteszelt szobából kiszűrődő tompa kopogás hirtelen megszakadt. A csomagoló megelégedetten bólintott: a meglazult szerkezet észrevétlenül helyreállt, ahogy az a nagy teherbírású leltári ládáknál elő volt írva. A szállítólevélre rányomta a hivatalos pecsétet, majd kézbe vette a forró vörös viaszt tartalmazó adagolót.
A viasz cseppenései furcsa, kimért ritmust vettek fel. Amikor az első sötétvörös csepp a szürke csomagolópapírra hullott, a pult alatti mélyedésből egy halk, fémes kattanás válaszolt rá. A friss viaszfolt közepén egy apró, szabályos kör alakú rétegkezdődés rajzolódott ki.