383/1. A megbízható csomagoló — A precíz előkészület

A raktári átvevőhelyiségben a csomagolósegéd kimért nyugalommal porolta le a tölgyfa pultot. A nagy terjedelmű küldemények regisztrálása mindig hűvös pontosságot igényelt, különösen akkor, ha a szállítólevél fejlécén csupán egyetlen iktatószám szerepelt.
A férfi rutinos mozdulatokkal terítette szét a vastag, szürke csomagolópapírt. A szomszédos, reteszelt szobából halk, fojtott dörmögés és tompa kopogás szűrődött át, de a csomagoló ügyet sem vetett rá. Az ódon épületekben a réz alkatrészek és a kiszáradt parketta hőtágulása mindig furcsa zajokat keltett. Semmi ok nem volt az aggodalomra.
Az új vevő kifejezett kérésére a küldeményt megerősített pántolással kellett ellátni. A csomagoló finoman elsimította a papír gyűrődéseit, majd kézbe vette a kenderzsineget. A fal túloldalán Szenes úr és az ellenőr fojtott méltatlankodása lassan egyenletes ritmusú dobolássá szelídült, mintha a reteszek mögött rekedtek belenyugodtak volna a bürokratikus folyamat megfellebbezhetetlenségébe.
„Minden a szabályzat szerint történik” – mormolta a férfi, miközben a zsineget a fadoboz sarkaira hurkolta. A leltár szerint a szállítmány három darab élő egységből állt, és a törvényes iktatás után már egyik tétel sem igényelt külön fenntartási költséget.
Amikor a csomagoló felkapta a nehéz, rézből öntött zárójelet, az asztal szélén pihenő apró rézgolyó magától megmozdult, és gurulni kezdett a sima felületen.