382/9. A rézbiléta — Az automatizált regisztráció

A parányi, számozott rézbiléta végre teljesen szabaddá vált a parketta réséből, és egy vékony, alig látható szálon himbálózott, finoman megpördülve a hűvös huzatban. A restaurátor, aki még mindig a miniatűr ellenőrző tükröt tartotta a nyílásba, egyetlen elegáns mozdulattal elkapta a levegőben táncoló fémdarabot, majd vizsgálódva a fény felé tartotta.
„Ah, a 382/9-es biléta,” mormolta elégedetten, mintha éppen egy régóta keresett madárgyűrűt azonosított volna. „Ez a szekcionált felderítés kvázi-szinkronizált visszajelzése. A mélyraktár automatikusan lekérdezte a jelenlegi pozíciós adatokat, és ez a kis fémkártya most megerősíti a rendszer önkalibrációját.” Arcán a tudósok azon megfellebbezhetetlen magabiztossága ült, akik éppen egy banális rejtély megfejtéséhez érkeztek – mely rejtélyről csak ők tudták, hogy létezik.
Szenes úr, akinek lábát még mindig a padló általi szorítás szorította, egy halk nyögéssel jelezte, hogy a „kvázi-szinkronizált visszajelzés” kifejezés nem éppen a legmegnyugtatóbb ebben a helyzetben. Az ellenőr, bár szívesen elfordult volna, a rézbiléta gravírozott számaira szegezte tekintetét, mintha azok valami titkos üzenetet hordoznának, amelynek megfejtése az ő hivatali kötelessége volna. Az új vevő csak annyit tett, hogy óvatosan megdörzsölte a tarkóját. Az avitt papír és gépolaj szaga már-már megszokottá vált, de a helyzet abszurditása csak fokozódott.
A restaurátor, a látszólagos aggodalmakra fittyet hányva, a bilétát a zakója belső zsebébe csúsztatta, majd ismét a nyitott akna felé fordult. „Most, hogy a rendszer regisztrálta Önöket, és a fogaskerék is megfelelően süllyedt – bár egy kicsit túlságosan is ragaszkodóan, látom,” tette hozzá egy pillantást vetve Szenes úr lábára, „folytathatjuk a szállítási protokoll következő fázisával. Ami, tegyük hozzá, némi átrendezést igényel az ingatlanon belül.”
Éppen ekkor, a mélyből egy újabb, most már sokkal mélyebb, rezgő hang hallatszott, mintha valami hatalmas súly lassan megmozdult volna a padló alatt. Egy távoli, tompa puffanás kíséretében egy szürke, porral borított, hosszúkás tárgy ereszkedett le a résbe, pillanatok alatt eltakarva az addig látható mechanizmust.