382/8. A süllyedő fogaskerék — A szekcionált felderítés

A sárgaréz kulcs nem Szenes úr cipőjének kiszabadítására szolgált. A restaurátor egyetlen elegáns mozdulattal a szegélyléc melletti apró szellőzőnyílásba illesztette, majd elfordította. A fal alsó fapanelje halkan visszacsúszott, feltárva egy szűk, függőleges aknát, ahová az acélhuzalon függő fogaskerék lassan leereszkedett.
– Semmi ok a fennakadásra – nyugtatta meg a jelenlévőket a szakember, miközben zsebéből egy miniatűr ellenőrző tükröt halászott elő. – Ez csupán a beépített aljzategyensúlyi mérés. A szerkezet éppen azt ellenőrzi, hogy a parketta elbírja-e két ennyire fajsúlyos hivatalnok együttes tömegét, mielőtt a mélyraktár automata kiadónyílása működésbe lépne.
Az új vevő óvatosan hátrébb lépett, ám a feltárt résből kiáramló, hűvös, gépolaj- és avitt papírszagú huzat azonnal megtöltötte a szobát. Az ellenőr próbálta elfordítani a tekintetét, de a sötét járatban ritmikusan kattogó rézalkatrész látványa szinte megbabonázta.
Szenes úr mozdulatlanul állt, mint egy bronzba öntött iktatóhuszár, mialatt a cipőjét rögzítő fémkar enyhén megfeszült a padlón. A restaurátor bekukkantott a tükörrel az aknába, és elégedetten bólogatott.
– A szinkronizáció tökéletes. A mélyraktári szegmens már regisztrálta az Önök jelenlétét.
A sötét járat mélyéből ekkor halk, fémes kaparászás visszhangzott fel, s a parketta résén át egy parányi, számozott rézbiléta lassan emelkedni kezdett a magasba.