379/4. A visszaszámláló szalag — A helyszíni korrekció

Az új vevő óvatosan lecsípte a még meleg, tintaszagú papírcsíkot. A frissen nyomtatott számsor nem leltári tételt jelölt, hanem egy folyamatosan csökkenő értéket: 00:03:42. A fal rése mély, mechanikus morajlással válaszolt, s a kiadott szalag nem állt meg, hanem ütemes kanyarulatokban kezdett felhalmozódni a sárgaréz kulcslyuk alatt.
– Ez a számláló nem szerepel a mai auditálási jegyzékben – jelentette ki a főellenőr, miközben szigorú mozdulattal előhúzta zsebéből a pecsétnyomót, ám a hüvelykujja észrevehetően megremegett. – Az elismervényeknek nincs visszaszámláló funkciójuk, hacsak nem átsorolási folyamatról van szó.
Rekedt, fojtott sóhaj hallatszott az iratszekrény árnyékából. Szenes úr sápadtan lépett előre, miközben két kézzel szorította magához a sárgaréz dobozt. Szeme a papírszalagon száguldó számokra tapadt. A rezdoboz halk, üreges rezgésbe kezdett a kezében, átvéve a ládában pörgő hengerek ritmusát.
– A számláló nem elismervényt nyomtat – mondta Szenes úr. – Ez a regisztrációs törlés visszaszámlálása. Ha a sorszám eléri a nullát, a helyiség teljes leltára kiürül.
Az új vevő az utazóládára nézett, melynek rézhengerei most még sebesebben pörögtek. A főellenőr gyors, hivatalos léptekkel az ajtó felé indult, ám a kilincs sárgaréz borítása egyetlen kattanással belesüllyedt a fába – pontosan úgy, ahogy korábban a fiók zára tette.