379/3. A sárgaréz kulcslyuk — A regisztrációs korrekció

Az új vevő habozás nélkül illesztette a kártya alján lévő domború fémbélyegzőt a kiemelkedő kulcslyukba. A szerkezet nem kattant ki, mint ahogy azt egy hagyományos zár tenné; ehelyett a sárgaréz gomb tompa sziszegéssel mélyen belesüllyedt a faburkolatba, s a fiók kaparászása egyetlen pillanat alatt elhalt.
– Kiváló – jegyezte meg a főellenőr, miközben száraz tenyerét precíz éllel összeütötte. – A manuális szinkronizáció megtörtént. Ez a védelmi funkció kizárólag a tévesen iktatott kártyák törlésére szolgál, így a leltári mulasztás hivatalosan is feloszlatásra került. Ön megmenekült az adminisztratív átsorolástól.
A vevő megkönnyebbülten sóhajtott fel, ám a megnyugvás csupán egyetlen másodpercig tartott. A padlón heverő sárgaréz pántos utazóláda zsanérjai hirtelen éles, fémes csattanással pattantak ki. A láda fedele ezúttal teljesen szélesre tárult, felfedve, hogy a belseje nem papírokkal, hanem apró, sorba rendezett, lassan forgó rézhengerekkel van tele.
A hengersor halk kattogással működésbe lépett, és az íróasztal mögötti falból egy meglepően keskeny, perforált papírcsík türemkedett ki.
– Ez csupán az automatikus átvételi elismervény – jelentette ki a főellenőr, de a hangja észrevétlenül megfeszült, s egy fél lépést hátrált a ládától.
A vevő a papírcsík felé nyúlt, amelyre a rézhengerek friss, még nedves tintával egyetlen sorszámot nyomtatztak, miközben a sarokban álló falióra ingája hirtelen mozdulatlanná dermedt.