379/5. A leállítási eljárás — A szolgálati félreértés

Az ellenőr még kétszer megrángatta a fába süllyedt kilincs helyét, majd szigorú tartást vett fel, és visszalépett az íróasztalhoz. Szolgálati nyugalmat erőltetve magára kijelentette, hogy a zárómechanizmus csupán egy negyedéves, automatizált portalanítási ciklust indított el, amint az az átmeneti aktatárak működési szabályzatának tizennyolcadik fejezetében elő van írva.
Az új vevő mindeközben leguggolt, és átvizsgálta a padlón felhalmozódó perforált szalagot. A számlálón a számok már a veszedelmes 00:01:15-ös értéknél jártak. Szenes úr óvatos mozdulattal felpattintotta a kezében tartott sárgaréz dobozt, de a várható dokumentumok helyett csupán egy apró, csontnyelű selyemkefét emelt ki belőle.
– A leltári törlés csak akkor érvényes, ha a szalag lyukasztása eléri a margót – jegyezte meg az új vevő szárazon. Határozott mozdulattal az utazóláda pörgő hengerei közé szorította az indexkártya bélyegzőjének acélperemét. A szerkezet fülsértő csikordulással megtorpant, és a visszaszámláló pontosan 00:00:42-nél megállt.
Az utazóláda perforáló tűje abbafejezte a számsorok ütését, s a papírcsíkra egyetlen, töretlen, egyenes tintavonalat kezdett húzni. Szenes úr elégedettnek látszó bólintással tisztogatni kezdte a rezdoboz pántjait a finom sárgarézportól, miközben a lezárt ajtó mögül egy egészen új, nehéz gépzaj tompa kaparászása szűrődött át.