378/6. A digitális izzadás — Az optimalizált szétesés

– Ah, igen, a fázisváltásos deporalizáció – mormogta Szenes úr, anélkül, hogy az asztalról felnézett volna. – Ez teljesen normális az intenzív adatfrissítési ciklusok során. Amikor a rendszer túl sok korrekciós adatot dolgoz fel egyszerre, a rezgés intenzitása meghaladja a lokális kohéziós paramétereket. A gőz, amit lát, valójában kondenzált információ, ami a rendszerből távozik. Egyfajta „digitális izzadás”, ha úgy tetszik, ami helyet csinál a frissebb, pontosabb adatoknak.
Az-uj-vevo szemei tágra nyíltak a „digitális izzadás” hallatán. A doboz lassan, de biztosan, már-már mintha megolvadna, egyre sűrűbb, édeskés, fém ízű gőzt eregetett. A számláló pedig, minden bürokratikus logikát felrúgva, ismét kattant. 372.
Szenes úr észrevette a látogató arcán tükröződő pánikot. – És itt jön a lényeg! A 373-ról 372-re való visszaszámlálás nem hanyatlás, hanem optimalizáció! A rendszer felismerte, hogy az előző sorszám már túlságosan „elavult” volt, így egy új, áramvonalasabb azonosítót generált. Gondolja csak el, mennyi felesleges karaktert spórolunk meg a 372-vel! Ez a jövő, a minimalista bürokrácia!
A rezdoboz eközben egyre hangosabban vibrált, a repedés hálószerűen terjedt a felületén. A gőz már nem csak szivárgott, hanem sziszegve, vékony sugárban tört elő a réseken. A doboz belsejéből egyre erősödő, mély, reszelős hang hallatszott, mintha apró fémreszelékkel dörzsölnének üveget. A szürke kabátos látogató az ajtókilincs felé kapta tekintetét, de a doboz halk, ritmikus kattogással megkezdte a repedezést egy újabb, addig rejtett síkban.