378/5. A biléta visszavonása – Az önkorrekciós zavar

Szenes úr, a nyugalom megtestesítője, akinek arcán a Mount Everesthez hasonlóan sosem látszott érzelem, most sem rezdült. Bár a fémbiléta éppen visszasüllyedt a rezdoboz gyomrába, és a számláló 374-re váltott, ő már egy másik nyomtatványt tanulmányozott. A szürke kabátos látogató, aki az-uj-vevo néven volt iktatva, lassú, de határozott léptekkel hátrált. Szemei az apró, pulzáló rézdobozon tapadtak, mintha az bármelyik pillanatban felrobbanhatott volna, vagy legalábbis elnyelhette volna a bürokratikus univerzum összes ésszerűségét.
– Ah, igen, a re-indexálási protokoll – mormogta Szenes úr, anélkül, hogy felnézett volna. – Ez egy gyakori jelenség az ilyen típusú garanciális tételeknél. Amikor a rendszer észleli a belső óramű és a központi iktatási idő közötti minimális eltérést, a bilétát átmenetileg visszavonja, hogy frissítse a szinkronizációs adatokat. Semmi komoly, csupán egy automatikus karbantartási ciklus. Látja, a mi rendszerünk rendkívül proaktív.
A doboz eközben egyre gyorsabban pulzált, már-már láthatóan vibrált az asztalon. A pulzálás hangjához most egy halk, de kitartó, surranó hang is társult, mintha valami belső mechanizmus egyre vadabbul dolgozott volna. Az-uj-vevo szája kinyílt, mintha mondani akart volna valamit, de csak egy hörgés jött ki rajta. A gondolat, hogy a „Tétel: 378/3” feliratú biléta eltűnése és a számláló csökkenése „automatikus karbantartás”, már-már a nevetés és a sikoly határán ingadozott benne.
Szenes úr megköszörülte a torkát. – Amint a frissítés befejeződik, a biléta újra kiadja magát, már a korrigált sorszámmal. Ez lehet 373, vagy 372, attól függően, hogy mennyi adathibát kellett korrigálnia. A rendszerünk önkorrekcióra is képes. Nincs ok aggodalomra.
A „nincs ok aggodalomra” Szenes úr szájából egyre inkább egy rejtélyes, kódolt fenyegetéssé vált, ami azt sugallta, hogy a valóság valójában épp az ellenkezője. A látogató tekintete kétségbeesetten siklott a dobozról Szenes úr nyugodt, de üres tekintetére, majd vissza. A doboz egy hirtelen, éles zörejjel szinte felugrott az asztalon, majd ismét mélyebb, reszelősebb pulzálásba kezdett, mint egy szív, ami a túlterheltségtől fárad. A számláló pedig, mintha csak provokálni akarná a logikát, kattant még egyet. 373.
A szürke kabátos látogató, akinek arcán most már tiszta pánik ült, egyre hátrébb araszolt, tekintete a kijáratot kereste. A rezdoboz tetején, ahol a biléta perceken át pihent, egy apró, hajszálvékony repedés jelent meg, melyből halvány, fém szagú gőz szivárgott.