377/4. A karcoló gravírozás — A bürokratikus rezonancia

Szenes úr meg sem rezzent a fiókból kiszűrődő kaparászásra. Hivatalos mozdulattal előhúzott egy vastag, zöld szegélyű nyomtatványt, s a zöld kalapos úr elé csúsztatta, pontosan a ketyegő zsebóra mellé.
– Amint hallja, az irattári indexálás folyamatban van – mondta szárazon, miközben ujjaival ritmikusan kopogott az asztallapon. – A mechanikus rögzítés sajátossága, hogy a jóváhagyott ügyfelek sorszámát a rendszer közvetlenül a rézbiléták molekuláris szerkezetébe vési. Ez garantálja, hogy a minősítés visszavonhatatlan legyen.
A látogató gyanakvóan méregette a zárva tartott fiókot, amelynek illesztései közül halvány, levendulaszagú füstcsík szivárgott elő. Megpróbálta visszavenni az ezüstözött órát, de a mutató ekkor hirtelen megdermedt, és a kis szerkezet szorosan a polírozott faasztalhoz tapadt, mintha egy láthatatlan mágnes rántotta volna le.
– Előfordul az ilyesmi az akusztikai sűrűsödés határán – nyugtatta meg Szenes úr, és felállt a főellenőri székből. A sarokban álló, magas fém iratszekrényhez lépett, majd határozott mozdulattal kihúzott egy nehéz, porlepte fiókot. – A harmincas értéknél a várakozási idő automatikusan átsorolódik a fizikai jelenlét kategóriájába.
A rézdoboz számlálója ebben a pillanatban éles kattanással harmincra ugrott. Az iratszekrény mélyén elhelyezett rézlemezek finom, zümmögő zúgásba kezdtek, s az asztalon fekvő zsebóra üveglapja alatt apró, szimmetrikus karcolás jelent meg.