377/3. A szinkronizált zsebóra — Az akusztikai interferencia

Szenes úr tekintete egyetlen pillanatra a nyitott fiókban pihenő rézbilétára tévedt, majd azonnal visszatért a zöld kalapos úr zakójának bal zsebéhez. A csengő hang határozott ritmusban ismétlődött, kísértetiesen harmonizálva a rézdoboz kattogásával.
– Szabad érdeklődnöm – fordult az ügyfélhez Szenes úr, miközben bal kezével óvatosan betolta a fiókot –, hogy a kedves uram zsebében lapuló szerkezet rendelkezik-e hatályos mérésügyi jóváhagyással? A rendelet értelmében ugyanis két szinkronizálatlan akusztikai forrás jelenléte a hivatali helyiségben hamis nyomásértékeket eredményezhet.
A zöld kalapos úr meglepődve nyúlt a zsebéhez, és egy apró, ezüstözött zsebórát húzott elő. A mutatók nem körbe jártak, hanem egy íves skálán rezegtek oda-vissza, követve a levegő finom rezgéseit.
– Ez csupán egy személyes visszacsatoló – mentegetőzött a látogató, és az órát az íróasztal szélére helyezte. – A gyártó szerint ez jelzi, ha a környezetemben a bürokratikus folyamat eléri az optimális sűrűséget.
– Egyértelműen a harmincadik cikkely szerinti interferenciáról van szó – vágott közbe Szenes úr hűvös magabiztossággal. – Az ön eszköze csupán a rézdoboz kiegyenlítő szelepe által kibocsátott rezgéseket tükrözi vissza. Nincs ok az aggodalomra: mihelyt a számláló eléri a nullát, mindkét szerkezet egyszerre csöndesedik el, és a minősítés jogerőre emelkedik.
A zöld kalapos úr megkönnyebbülten bólintott. Ebben a pillanatban a rézdoboz kijelzője harminchatra ugrott, s az íróasztal zárt fiókjából halk, karcoló fémhang hallatszott, mintha egy láthatatlan tű friss betűket vésne a rézbilétába.