377/2. A harminckilences tétel — A bürokratikus csillapítás

A számláló apró, fémes kattanással váltott harminckilencre. A zöld kalapos úr közelebb hajolt az íróasztalhoz, és gondterhelten simította végig a kalapja karimáját.
– De mondja, főellenőr úr – kérdezte halk, bizonytalan hangon –, a visszaszámlálás nem az alkatrészek kopásának a tünete? Nem szeretném, ha a minősítési illeték megduplázódna egy esetleges szerkezeti felújítás miatt.
Szenes úr ujjai hűvös magabiztossággal csúsztak végig a zöld iktatókönyv szélén. Saját maga is meglepődött azon, milyen természetességgel tolultak ajkára a hivatalos terminusok.
– Dehogy, kedves uram – felelte, és szétnyitotta a pecsétnyomók melletti iratrendezőt. – Ez a típusú szerkezet csupán a belső sűrített levegő feszültségét egyenlíti ki. A negyven lépéses ciklus nem hibajelzés, hanem a hivatali helyiség páratartalmához való automatikus illeszkedés. Amennyiben a számláló eléri a nullát, a rézdoboz belső szelepe végleg lezárja a mérésügyi aktát, és ön nyugodtan távozhat.
A látogató megkönnyebbülten bólintott, és kényelmesebben helyezkedett el a látogatói székben. A rézdoboz belsejéből ekkor halk, ütemes szisszenés hallatszott, miközben a kiugró számláló harmincnyolcra urott. Szenes úr ekkor vette észre, hogy az íróasztal legfelső fiókja résnyire nyitva állt, s bent egy felcímkézett, még kitöltetlen rézbiléta csillant meg.
A zöld kalapos úr zakózsebében ekkor halkan megszólalt valami: egy finom, ezüstösen csengő rugó mechanikus nesze.