377/1. A zöld kalapos úr — Az új minősítés

Szenes úr reflexszerűen köszörülte meg a torkát, és mély megilletődéssel tapasztalta, hogy a saját hangja helyett egy mély, zengő, hivatalnoki orgánum hagyta el a száját. Az íróasztal sima tölgyfa felületén egy frissen kiállított minősítési jegyzőkönyv feküdt, rajta a tinta még meg sem száradt.
– Jó napot kívánok! – lépett közelebb a zöld kalapos úr, s kalapját kissé megemelve udvariasan meghajolt. – Elnézést a zavarásért, de a mérésügyi etalon működésével kapcsolatban szeretnék egy apró, adminisztratív tisztázást kérni. A zsebemben lévő szerkezet ugyanis az imént furcsa, ütemes ketyegésbe kezdett.
Szenes úr megszédült a szerepcsere hirtelenségétől, de ujjai maguktól igazították meg a mellényzsebéből kilógó aranyozott ollót. Szinte akarata ellenére nyúlt a zöld bőrborítású iktatókönyvért, miközben a tekintete a látogató zakózsebéből kibukkanó finom rézcsiszolásra tévedt.
– Ne aggódjon, uram – jelentette ki Szenes úr olyan kimért, hivatali magabiztossággal, mintha világéletében a mérésügyi főosztályt vezette volna. – A ketyegés teljesen szabványos akusztikai rezonancia. Csupán azt jelzi, hogy a rendszer kapacitása optimális.
A zöld kalapos úr megkönnyebbülten sóhajtott fel, és óvatosan az asztalra helyezte a ketyegő rézdobozt. A doboz tetején egy pici, sárgaréz zárókeret alatt láthatóvá vált a számláló: pontosan negyvenről indult visszafelé.