373/3. A felcímkézett zálog — A hamis diagnózis

Az új vásárló elismerően bólintott a kihúzódott sárgaréz fiók láttán. Nyilvánvalóan úgy vélte, a bolt csupán egy túlbonyolított, színházi elemekkel tarkított logisztikai trükkel próbálja elfedni a garanciális ügyintézés lassúságát. Enyhe fintorral nyúlt a finoman csillogó ezüstkulcsok felé, hogy kikeresse a saját nevét a papírcímkék közül.
– Rendkívül hatásos ügyfélterelési stratégia – jegyezte meg fanyarul, miközben ujjaival végigsiklott a fémkarikákon. – A dermedt bemutatóbábuk mindig megnyugtatják az elégedetlen vásárlókat. Bár a gépolaj szagát ez sem fedi el teljesen.
A vásárló magabiztosan megkoppintotta Mr. Henderson vállát, mintha ezzel érvényesíteni tudná a kék szelvényen szereplő garanciális kódot. A szoborrá dermedt férfi belső szimulációjában ekkor villant fel az első piros hibajelzés: az utazóláda ugyanis nem az elnyelt kulcsot szándékozott visszaadni, hanem a vásárló személyazonosságát sorolta be a raktári tételek közé.
A láda fedele hirtelen egy centit felpattant, majd csattanva zárult vissza. A sárgaréz fiók elnyelte a vásárló kézfejét, miközben a pult alól tompa, elégedett kattanások sora hallatszott. Az ügyfél arca egyetlen pillanat alatt sápadt el, amikor rájött, hogy a címkéken nem zálogtárgyak nevei, hanem a korábbi vásárlók saját adatai szerepelnek.
A bolt sarkában álló óramű csörrenve ütött egyet, és a bejárati ajtó feletti rézcsengő halk, baljós hangon megszólalt.