373/2. A kék szelvény — A rendszergarancia

A sárgaréz alkatrészek megtorpanása csupán egy szempillantásig tartott. Az utazóláda nyitott fedele hirtelen lecsapódott, elnyelve a pultra helyezett ezüstkulcsot, majd a fémből készült zsanérok tompa, elégedett fémes kattanással reteszeltek. A doboz oldalán lévő apró nyílásból sziszegve bújt elő egy keskeny, halványkék szalag, tele sűrűn nyomtatott számsorokkal.
Az új vásárló megfontoltan végigolvasta a szalagot, majd elégedetlenül hümmögött. Tekintete a pult mellett mozdulatlanul meredő Mr. Hendersonra tévedt. Nyilvánvalóan úgy vélte, a szoborrá dermedt alak a bolt legújabb, gombnyomásra működő ügyfélszolgálati állványa. Gondolkodás nélkül kitépte a papírcsíkot a láda oldalából, és egy határozott mozdulattal Mr. Henderson görcsösen felfelé meredő hüvelykujja alá gyűrte.
– Remélem, ez a szelvény tartalmazza a levendulás szagtalanítást is – morogta az ügyfél, miközben türelmetlenül megtámaszkodott a pult szélén. – A múltkori frissítés után a zálogtárgyamnak kifejezetten gépolaj szaga volt.
A láda válaszul mély, elégedett durrogásba kezdett. A padló deszkái finoman megremegtek, ahogy a fa burkolat alatt láthatatlan fogaskerekek láncolata indult be, mintha az üzletvezetői pozíciót átvevő berendezés gyökerei mélyebbre nyúlnának a raktárváros alagútjaiba.
Mr. Henderson jobb szemhéja egyszer megremegtek a kék szalag súlya alatt, ám a szimulációs protokoll nem engedte a mozgást. Ekkor a pult alsó pereméből rejtett sárgaréz fiók csúszott ki halk sziszegéssel. A fiókban tucatnyi hajszálpontosan egyforma ezüstkulcs feküdt, és mindegyikhez egy-egy apró, nevekkel ellátott papírcímke tartozott.