373/1. Az ezüstkulcs árnyéka — A frissített műszak

Mr. Henderson faarca mozdulatlanul meredt a bejárati ajtóra, miközben az átvételi elismervényt még mindig görcsösen fogta a szoborszerűvé merevedett ujjaival. Az utazóláda halk, elégedett kattanással igazította helyére a sárgaréz kart a pult mögött, mintha csak egy tapasztalt üzletvezető nyújtóztatná ki a tagjait a fárasztó műszak végén.
Az ellenőr utoljára még végighúzta a tollát a sárgult lajstromon, elégedetten felkapta táskáját, és elismerő pillantást vetett a mechanikus berendezésre.
– A logisztikai átállás mintaszerű – jegyezte meg halkan, majd kilépett a csikorgó utcaajtón.
A boltban maradt csendet szinte azonnal megtörte az üvegajtó fölötti kis sárgaréz harang éles csilingelése. Egy új vásárló lépett be, aki ügyet sem vetett a mereven álló Hendersonra, csupán a kabátjáról rázta le a nedvességet. Az utazóláda teteje azonnal felpattant, s egy apró, hajtogatott papírlapot tolt előre a pulton: „Üdvözöljük! Kérjük, jelölje meg a kívánt szolgáltatást.”
Az érkező félretolta a papírt, s a zsebéből egy tompán csillogó ezüstkulcsot húzott elő. Nem szólt egy szót sem, csak letette a tárgyat a fa felületre, közvetlenül a láda nyitott fedele mellé. A doboz belsejében a fogaskerekek egyetlen rövid, bizonytalan másodpercre megtorpantak.