372/3. A sárga jelzőfény — A felcserélt leltár

A sárga jelzőfény ütemes lüktetése hirtelen fémes kattanásba torkollott, s a sárgaréz fogaskerék közepéből apró, feltekert papírcsík gördült ki közvetlenül az új vevő tenyerébe. A vásárló arcáról egyetlen pillanat alatt tűnt el a megszeppentség. Nyugodt mozdulattal kisimította a szalagot, majd átnyújtotta az ellenőrnek.
– A kalibráció sikeres – közölte a vevő teljesen színtelen, gépies hangon. – A tesztalany rendületlenül fenntartotta a vállalati fiktív narratívát még a nyilvánvaló műszaki hibák esetén is.
Mr. Henderson mosolya ráfagyott az arcára, miközben az ellenőr elégedetten bólintott, és elrakta a jegyzettömbjét. A bolt sarkában pihenő önjáró utazóláda ekkor halkan felberregett, fedele kipattant, s a mélyéből egy sárgaréz kar emelkedett ki, amelyen apró névtábla fityegett: Üzletvezető.
– De hát én kaptam meg a pozíciót! – tiltakozott Henderson, ám a hangja furcsán elvékonyodott, ahogy a lábfeje lassan rászorult a padló deszkáira.
– Önt felvettük a bemutatómodell-készletbe, Henderson – magyarázta az ellenőr, miközben a láda halkan bepörgött a pult mögé, közvetlenül a pénztárgép mellé. – Kiválóan illusztrálja a vakbuzgó ügyfélszolgálati magatartást. A boltvezetés azonban a logisztikailag hatékonyabb utazóládára száll.
Az új vevő óvatosan felvette a kabátját, miközben Mr. Henderson teste végleg felvette az eladói pult előtti tökéletes, merev bemutatópózt.
A bolt csöndjében már csak az üzletvezetői utazóláda fogaskerekeinek egyenletes zümmögése hallatszott, s a sötétedő kirakat üvegén egy apró, ismeretlen eredetű ezüstkulcs árnyéka vetült át.