372/2. A dallamos alkatrész — A szimfonikus hűségakció

Mr. Henderson habozás nélkül kisimított egy frissen nyomtatott, terjedelmes mellékletet a pult fafelületén. Szemeiben a vállalati elkötelezettség megszokott, megingathatatlan fénye csillogott.
– Ön egyedülálló lehetőséghez jutott – nyújtotta át a dokumentumot a megszeppent vásárlónak. – A sárgaréz modul nemhogy nem hiba, hanem a legújabb audio-akusztikus elégedettségi felmérésünk prototípusa. Amennyiben a rezgés frekvenciája szinkronba kerül a vásárlási szándékával, a rendszer automatikusan jóváírja a hűségpontokat.
Az új vevő óvatosan megszorította a tenyerében ketyegő fémcsodát. A dallam hirtelen ritmust váltott, s a korábbi szimfónia helyett egy mély, pattogó gépzaj lépett a helyébe. Az ellenőr közelebb lépett, felvonta a szemöldökét, és a jegyzettömbjébe egyetlen, tintát fakasztó nyomással szigorú szimbólumot rajzolt.
– Ez a tételsor nem szerepel a jóváhagyott szabályzatban, Henderson – jegyezte meg az ellenőr, miközben pillantása a hátsó szoba zárt ajtóira tévedt. – Vagy talán ez is a HR-szimuláció egy előre nem jelzett modulja?
– Pontosan! – vágta rá Mr. Henderson rendületlen mosollyal. – Minden váratlan jelenség csupán egy gondosan megtervezett élményelem.
A vásárló tenyerében azonban a sárgaréz tárgy hirtelen halk kattanással kioldott egy apró, sárga jelzőlámpát, amely ütemesen lüktetni kezdett.