373/4. A leltári átsorolás — A személyes adatok

A rézcsengő megkondulása után a forgalmas üzlethelyiségben felmorajlott a tömeg. Az új vásárló csuklóját a fiók finoman, de ellentmondást nem tűrően tartotta fogva, mint egy jól kalibrált csomagolási mechanizmus. Próbált hátralépni, ám a talpa alatt a padlólap gyanúsan halkan visszahúzódott egy centimétert, igazodva az új leltári pozícióhoz.
– Ez bizonyára valami tévedés – nyögte ki a vásárló, miközben a szabad kezével lázasan keresgélte a kék szelvényt a zsebében. – Én csak a garanciális cserét jöttem elintézni!
Mr. Henderson a bemutatómodell mozdulatlanságával állt a pult mellett, de a szemgolyója szinte észrevehetetlenül megrezrent. Törzsvásárlói tapasztalatból pontosan tudta, hogy a rendszer a legritkább esetben fogad el utólagos reklamációt, ha a regisztráció egyszer már elindult.
Az utazóláda ekkor oldalra gördült, és sárgaréz sarkai alatt megcsillant egy apró, frissen nyomtatott kartoncímke. A felirat nem egy antik kulcs azonosítóját tartalmazta, hanem az új vásárló pontos születési dátumát és kabátméretét. A mechanikus szerkezet gyengéd ketyegéssel nyugtázta az adatbevitelt, majd a pult alatti rekeszből egy üres, rézpántos doboz emelkedett ki.
– A leltári átsorolás sikeresen megtörtént – reccsent meg az utazóláda belső szerkezete egy rekedtes fémhang kíséretében. – Kérjük, készítse elő a fennmaradó személyes tárgyait a végleges csomagoláshoz.
A vásárló riadtan fordult a bejárati ajtó felé, de ott már a következő ügyfél sorakozott türelmetlenül, kezében a saját kék szelvényével. A pult mögött lógó óramű ingája pedig újabb baljós lendületet vett.