371/2. Az első ügyfél — A szcenárió szerinti próba

Az új boltvezető határozott léptekkel lépett ki a hátsó szobából a pult mögé, zsebébe süllyesztve a nehéz rézkulcsot. A bejárati ajtó előtt egy alacsony, viharkabátos úr állott – az antikvárium első vásárlója –, aki feszült figyelemmel méregette a falon függő ingaórát, mintha annak ketyegése valamilyen titkos üzenetet rejtett volna.
– Jó napot kívánok! – köszöntötte őt a boltvezető a legújabb ügyfélkezelési protokolloknak megfelelő, kimért mosollyal. – Miben lehetek a segítségére ezen a szimulált munkanapon?
Az alacsony úr nem válaszolt azonnal. Lassan felé fordult, s egy megviselt, viaszos vászonba csomagolt szögletes tárgyat helyezett a pultra.
– A garanciális felülvizsgálatra jöttem – suttogta fojtott hangon. – Henderson úr ígérte meg, hogy a leltárzárás előtt még átveszi a tételt.
A boltvezető elégedetten bólintott. Magában azonnal elkönyvelte, hogy a HR-osztály valóban nem spórolt a statisztákkal: ez a színész bámulatosan hozta a szorongó, sürgető ügyfél karakterét. A helyzet nyilvánvalóan egy jól felépített streszteszt volt.
– Értem. A tréningkönyv szerint az ilyen átvételeket a lajstromban kell rögzítenünk – jelentette ki professzionálisan, majd felnyitotta a pulton lévő iktatót. – Kérem, mondja tollba a tétel pontos megnevezését!
A vásárló idegesen körbepillantott, s lassan kibontotta a vásznat. A csomagban egy apró, rézfogaskerekekkel teli fémdoboz lapult, melynek apró nyílásaiból halk sziszegéssel levendulaszagú gőz szivárgott a levegőbe.
– Ez nem tétel – suttogta a férfi, s tekintete a pult alatti sötét rés felé tévedt. – Ez a szellőzőrendszer számlálója. És ha nem iktatja be azonnal, a leltár automatikusan törli a pozícióját.
A boltvezető felvonta a szemöldökét. A szcenárió meglepően részletgazdag volt, de felkészülten ragadott tollat, és nekilátott az adminisztrációnak. Ekkor a pult alatt megszólalt egy fémes pattogás.