371/3. A lajstrom szalagja — A kiértékelt szorongás

A boltvezető nem hagyta magát kibillenteni a szakmai szerepéből; a fémes zörejt csupán a tréningeszköz beépített hangszórójának tulajdonította. Határozott mozdulattal belenyomta a pecsétnyomót a lajstromlap szélére, miközben az alacsony ügyfél remegő kézzel hátrált egy lépést a pulttól.
– A HR-osztály mechanikai hangeffektusai mindig is túlcsordultak a teátrális elemektől – jegyezte meg hűvösen a vezető. – Az átvételi elismervényhez azonban szükségem van az ön törzsvásárlói azonosítójára is.
A viharkabátos férfi rémülten meredt a pult alatti sötétségre, ahonnan újabb kattanás hallatszott, majd egy vékony, nyomtatott papírcsík türemkedett ki a faburkolat rései közül. Nem klasszikus bizonylat volt ez: a csíkon egy aprólékos szociológiai elemzés olvasható sora állt, amely pontról pontra leírta a jelenlévők pillanatnyi pulzusszámát és megemelkedett szorongási szintjét.
– Ez... ez nem szimuláció – nyögte ki a vásárló, s a levendulaillatú gőzt kibocsátó rézdobozt közelebb tolta a lajstromhoz. – A rendszer maga rögzíti a reakciókat! Ha a tételt nem köti be a központi számlálóba, a feljegyzett adatok érvénytelenítik az ön kinevezését.
A boltvezető professzionális mosolya halványan megmerevedett, de a racionális logikához ragaszkodva azonnal talált magyarázatot: a cég nyilvánvalóan egy rendkívül fejlett érzékelőkkel felszerelt, interaktív szituációs szobát alakított ki a stressztűrés tesztelésére. Bólintott, majd megragadta a rézdoboz fogantyúját, hogy áttegye azt a pult mögött várakozó utazóládába.
Ám ahogy a fém felületéhez ért, a pult alatti mélyedésből egy nehéz, rézzel kivert fogaskerék gördült ki a padlóra, s halk csörgéssel gurult egyenesen a sötét hátsó szoba ajtaja felé.