371/10. A záró leltár — A váltás pillanata

A halk ketyegés hirtelen abbamaradt, s a rézszerkezet mélyéről fémes, dallamos csendülés hallatszott. A boltvezető elégedett mosollyal igazította meg a nyakkendőjét, készen állva a HR-osztály hivatalos elismerésére és a lojalitási modul végső igazolására.
A láda fedele ekkor nagy robajjal felpattant. A felkavargó levendulagőz mögül azonban nem oklevél emelkedett ki, hanem egy finoman megmunkált rézcsipesz. A szerkezet villámgyors mozdulattal megragadta a boltvezető hajtókáján fityegő névkitűzőt, egyetlen határozott rántással leszakította azt, majd elnyelte a sötét nyílásban.
– A próbafolyamat lezárult – szólalt meg a láda belsejéből egy gépiesen száraz hang. – A jelenlegi boltvezető lojalitási teljesítménye elégtelen. Selejtezési eljárás elrendelve.
A megdöbbent boltvezető még fel sem fogta a történteket, amikor Mr. Henderson lépett előre. Nyugodt, kimért mozdulattal vett ki egy új, csillogó rézjelvényt a láda pereméről, s a saját zakójára tűzte.
– Kiváló szimuláció – jegyezte meg Mr. Henderson az ajtóhoz lapuló ellenőrnek, miközben átvette a pult mögötti helyet. – A bürokratikus tesztfázis befejeződött, a valódi leltár most kezdődik.
A hátsó szoba ajtaja ekkor résnyire kinyílt, s a sötétből egy apró, sárgaréz fogaskerék gurult ki a néma csöndbe.