371/9. Az önjáró utazóláda — A logisztikai terepgyakorlat

Az utazóláda nehézkesen csúszott be a pult előtti térbe, maga mögött mély barázdát karcolva a lakkozott parkettába. Sarkain a sárgaréz pántok tompán csillantak meg a lámpafényben, míg a zárszerkezetéből leheletnyi levendulaillatú gáz szivárgott elő.
– Raktári átrendezési szimuláció – jelentette ki a boltvezető, miközben golyóstollával ritmikusan a pult szélére koppintott. – A modern HR-stratégia elengedhetetlen eleme a váratlan fizikai akadályok integrálása a vásárlási élménybe. Kérem, senki ne essék pánikba, ez a lojalitási tréning harmadik modulja.
Mr. Henderson elismerően hümmögött, és óvatosan közelebb lépett, gondosan elkerülve a láda sarkából kiáramló vékony gőzsugarat.
– Kifejezetten innovatív – állapította meg, megigazítva a szemüvegét. – Az interaktív térkihasználás mindig növeli a vásárlói elköteleződést. Nyilvánvalóan egy beépített promóciós installációról van szó, amely a látogatók döntéshozatali sebességét méri.
Az ellenőr ezzel szemben a sarokba szorulva meredt az elszabadult tárgyra. Próbált hátrálni, ám a lezárt ajtó kilincse kellemetlenül a hátába fúródott. Megkísérelte elmagyarázni, hogy a hatósági protokoll nem tartalmaz felkészülést az önjáró bútorokra, de a hangja elcsuklott, ahogy a láda fedele pár centire felemelkedett.
A boltvezető ekkor ünnepélyes mozdulattal a láda mellé lépett, s csipeszével egy újabb formanyomtatványt csúsztatott a résbe.
– Kiváló reflexek! – dicsérte meg az ellenőrt, miközben a zárszerkezet egyetlen kattanással elnyelte a papírt. – A szintetikus minősítés következő fokozata megnyílt.
A láda mélyéből ekkor egyenletes, halk ketyegés indult meg, s a fedél alól finom rézpor hullott a padlóra.