369/1. Az új lajstrom — A rendíthetetlen leltár

Mr. Henderson mély levegőt vett, szigorúan kiegyenesítette a tartását, és megpróbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Elvégre egy jónevű tisztviselő nem jön zavarba néhány elszabadult gőzsugártól és szokatlan illattól. Száraz torokköszörüléssel fordult az utca felé nyíló ajtó irányába, feltételezve, hogy a kinti megszokott zajok és a hűvös levegő azonnal visszatérítik majd a józan ész talajára.
Az antikvárium nehéz tölgyfa ajtaja mögötte halk, száraz kattanással záródott be. A kinti utca azonban meglepően csendesnek bizonyult. Az esőáztatta macskaköveken nem siettek járókelők, és a szemközti péküzlet kirakatában a friss pékáruk helyett sorba rendezett, apró réztáblás fadobozok sorakoztak. Henderson értetlenül megrázta a fejét, majd a kabátzsebébe nyúlt a jegyzetfüzetéért, hogy feljegyezze a bolt pontos címét és a garanciális incidens részleteit.
A megszokott bőrktőésű könyvecske helyett azonban ujjai valami hideg, fémes tárgyba ütköztek. Egy apró, sárgaréz táblácskát húzott elő, amelyre a saját neve volt mélyen belevésve, alatta egy gondosan kerekített leltári számmal. A réz felületén még érezhető volt a friss levendulaolaj finom, vékony bevonata.
Mielőtt felfoghatta volna a látottakat, a tábla szélén lévő apró fogaskerék egyet kattant, és a sorszám utolsó számjegye lassan átfordult egy egységgel feljebb. Henderson óvatosan körülnézett: az utca túloldalán álló gázlámpa tövéből halk, ritmikus ketyegés szűrődött ki.