369/2. A reklámkampány — A precíz zsákutca

Mr. Henderson kényszeredett mosollyal igazította meg a nyakkendőjét. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy egy jól kitalált, bár némileg ízléstelen reklámkampány áldozatává vált. Az antikváriumnak bizonyára ez volt az új ügyfélszerzési stratégiája: személyre szabott réztáblákkal és illatosított meglepetésekkel próbálták felhívni magukra a figyelmet a környék tehetősebb lakói körében.
Elhatározta, hogy elindul a legközelebbi rendőrőrs felé, hogy bejelentést tegyen a személyes adatok illetéktelen felhasználása miatt. Ahogy azonban megtette az első lépést, a lámpaoszlop ketyegése felgyorsult. A szemközti péküzlet kirakatában lévő rézdobozok fedele egyetlen összehangolt mozdulattal felpattant. Mindegyikből egy-egy apró, finoman megmunkált rézmutató emelkedett ki, és valamennyi egyenesen Henderson mellkasa felé mutatott.
Henderson megszokott hűvösségével megállapította, hogy a láthatatlan drótok és mágnesek játéka lenyűgöző mérnöki teljesítmény, ám jogilag továbbra is aggályos. Határozott léptekkel haladt tovább, miközben a zsebében lévő sárgaréz táblácska ritmikus rezgése lassan átvette a saját pulzusának ütemét.
A sarkon befordulva nem a rendőrség épülete fogadta, hanem egy tükörsima rézfalakkal szegélyezett zsákutca, amelynek a legvégén egyetlen magányos íróasztal állt. Az asztal lapján egy vaskos, bőrkötésű iktatókönyv feküdt nyitva, felette pedig egy vékony réztölcsér lebegett a levegőben.