368/1. A precíz órás — A tökéletes szimmetria

Mr. Henderson mindig is büszke volt arra, hogy a zsebében hordott ezüst bicska pengéje pontosan kilencvenfokos szöget zár be a nyéllel, valahányszor kibontja. Az antikvárium csendes hátsó szobájában azonban a pult mögött ülő szűkszavú úr nem a bicska élét tanulmányozta, hanem egy egészen megszokott, bőrkötésű jegyzőkönyvet.
– A csikorgás nem hiba, hanem a megbízhatóság jele – jegyezte meg Mr. Henderson magabiztosan, miközben az asztal sarkára helyezett egy kis, polírozott rezdobozt. – Csupán egy apró utóolajozásra lenne szükség. Semmi komoly.
Az antikvárius lassan felnézett, sárgaréz keretes pápaszemét az orrnyergén igazítva. A pult szélén álló üvegbúra alatt egy picinyke sárgaréz figura mozdulatlanul állt, talpán a finom rézpor csillogott a sárgás lámpafényben.
– Az olajozás a laikusok illúziója, Henderson úr – felelte az antikvárius derűs nyugalommal. – Ebben a műhelyben a súrlódást nem megszüntetjük, hanem pontosan regisztráljuk. Mindegyik szerkezet azt hiszi magáról, hogy önállóan működik, amíg ki nem derül a tényleges súlya.
Henderson elmosolyodott; a dolgok megszokott rendjébe vetett hite megingathatatlan volt. Elővette a töltőtollát, hogy aláírja a leadási elismervényt, ám a toll hegye furcsa, sziszegő hangot adott, ahogy a papírhoz ért.
A hátsó szoba falán lógó nagy ingaóra hirtelen kihagyott egyetlen ütemet. A padlólécek közül finom levendulaillat szivárgott elő, s a sarokban álló sötét utazóláda sárgaréz pántja halk kattanással kimozdult a helyéről.