368/2. A műszaki tévedés — A megnyugtató szellőzés

Mr. Henderson nem az a fajta ember volt, akit egy hirtelen kipattanó utazóláda vagy egy kósza levendulafuvallat kihozhat a sodrából. Szilárd meggyőződése volt, hogy a világon minden rendellenesség visszavezethető a nem megfelelő szellőzésre vagy a fa hőtágulására.
– Rendkívül huzatos a padlózat, uram – jelentette ki Henderson, miközben zsebre vágta a makacskodó töltőtollat, és közelebb lépett a sarokhoz. – A faszerkezet kiszáradása miatt keletkező vákuum pattanthatta ki a pántot. És ez az illat... gyanítom, hogy az előző tulajdonos levendulás molyirtót használt, ami a nyomáskülönbség hatására most szabadult fel.
Az antikvárius meg sem rezzent. Elővett egy sárgaréz tolómérőt, majd apró, méricskélő mozdulatokkal végigtapogatta a pult szélén álló rezdoboz sarkait.
– Kétségtelenül tudományos megközelítés – jegyezte meg a pult mögül. – A fizika törvényei valóban megnyugtatóak. Egészen addig, amíg a tárgyak el nem kezdik maguktól korrigálni az Ön számítási hibáit.
Henderson magabiztosan elmosolyodott. Hogy megerősítse saját elméletét, lehajolt a kinyílt ládához, hogy visszanyomja a rézpántot a helyére. Ám ahogy a keze eléje ért, észrevette, hogy a bőrkötésű láda belső bélése nem selyemből készült: apró, egymásba kapaszkodó sárgaréz fogaskerekek hálózata borította. A szerkezet nem záródott be, hanem egy finom, csipeszszerű sárgaréz kart tolt ki a pánt nyílásán keresztül – hajszálpontosan Henderson csuklójának magasságában, ahol egy halk kattanással megállt a levegőben.