365/3. A léghuzat diagnózisa — A személyi leltárhiány

– Csupán a rendszerüzemi szellőztetés és a nyomtatási puffer ürítése – magyarázta a boltvezető kristálytiszta, pedáns hangon, miközben gépiesen megigazította élére vasalt nyakkendőjét. – A sárgaréz gőz a legújabb higiéniai előírásoknak megfelelő levendulás szagtalanító, a lánczörgés pedig a számlálómechanizmus természetes kenési fázisa.
A régi vevő azonban láthatóan nem értékelte a prémium szolgáltatást. Rémülten a bejárati ajtó kilincse felé nyúlt, de a zárszerkezet egy száraz kattanással azonnal reteszelte magát.
– Kérem, ne pánikoljon – intette nyugalomra a vezető, miközben egy hatalmas, nehéz gumipecsétet emelt a pergamen fölé. – A távozási audit folyamatban van. Az Ön jelenléte elengedhetetlen a garanciális kárigény nullázásához.
A tölgyfa szekrény kulcslyukán keresztül az antikvárius dermedten figyelte, ahogy a pulton magától futó írás hirtelen megtorpant. A pergamen alsó szélén nem számok vagy nevek álltak, hanem egy apró, hajszálpontos rajz: a szekrény belső alaprajza, pontosan azon a ponton megjelölve az antikvárius pozícióját, ahol éppen lapult.
– Nos – mosolygott a boltvezető a zárva maradt ajtónak –, a hamis diagnózis tisztázódott. A leltárhiány nem tárgyi, hanem személyi jellegű.
A bársonyfüggöny mögül ekkor egy lassú, hűvös léghuzat csapott ki, s a pult alatti süllyesztőből halkan kiemelkedett egy rézbevonatú sorszámoszlop.