365/2. A guruló rézkulcs — A hamis diagnózis

Az új boltvezető figyelemre sem méltatta a padlón elguruló sárgaréz kulcsot. Ehelyett mérnöki pontossággal kisimított a pulton egy világossárga nyomtatványt, és szertartásosan felajánlotta a lúdtollat a megdöbbent vásárlónak.
– Kérem, szignózza a minőségi kérdőívet – mondta udvariasan. – Amennyiben a mechanikus rigó a levendula helyett potpourri illatot árasztana, az csekély felár ellenében azonnal beállítható.
A régi vevő azonban nem a tollat nézte, hanem a hátsó szoba nehéz bársonyfüggönyét, amely mögé a kulcs némán becsusszant. A rézszerkezet halk, fémes kattanással nyugtázta az érkezést, mint amikor egy precíziós zár végre magába fogadja a neki szánt reteszt.
– Nem kérek illatosítást! – suttogta a vevő, és hátrált egy lépést. – A szerkezet tegnap óta felváltva mondja a születési dátumomat és a bolt hiányzó leltári tételeit!
– Ez csupán a beépített adatvédelmi ellenőrzés – felelte a vezető megnyugtató, gépies mosollyal. – Az Ön azonosítása elengedhetetlen a cserebere folyamatában.
A tölgyfa szekrény kulcslyukán keresztül az antikvárius látta, ahogy a függöny alól vékony, rézszínű gőz kezd szivárogni. A pulton heverő pergamenen a tinta magától formált újabb sorokat, miközben a bolt sötét sarkából halk, ütemes lánczörgés indult meg.