365/1. Az új boltvezető — A zökkenőmentes átadás

A régi vevő értetlenül pislogott a frissen kinevezett üzletvezetőre. Egyik pillanatban még a sárgaréz tölcsér sziszegését hallgatta, a másikban a korábbi antikvárius már a tölgyfa szekrény mélyén kaparászott kétségbeesetten. Az új boltvezető kimérten megkocogtatta a tintatartó szélét a tollheggyel, mintha világéletében a pult mögött szolgálta volna ki a vevőket.
– Elnézést kérek a csekély fennakadásért – kezdte szakszerű, halk hangon az új vezető. – Az előző kezelő szavatossága sajnálatos módon lejárt, ám a garanciális ügyintézésünk természetesen zavartalanul folytatódik. Milyen tétel cseréjét kívánja foganatosítani?
A régi vevő görcsösen szorongatta a kalitkáját, amelyben a mechanikus rigó ütemes ketyegéssel mérte az időt. A benne bujkáló rettegést lassan felváltotta a megszokott, ügyféli méltatlankodás.
– Egy azonnali cserét kértem! – csattant fel. – Ez a szerkezet levendulaszagú gőzt ereget, és negyedóránként leltári kódokat mormog!
Az új boltvezető megértően bólogatott, feljegyezte a panaszt egy makulátlan pergamenre, majd finoman megigazította a gallérját. A szekrény kulcslyukán keresztül két kétségbeesett szem figyelte a mozdulatait.
– A garanciális szabályzat értelmében a szerkezet hibátlanul működik – mondta mosolyogva az új vezető. – A mormogás nem meghibásodás, hanem az Ön adatainak sikeres feldolgozása.
A küszöbön heverő apró sárgaréz kulcs ekkor halk csördüléssel megfordult a tengelye körül, és elindult a hátsó szoba felé.