363/1. Az új műszak — A menetrendszerű váltás

A rugós mechanizmus a másodperc törtrésze alatt cselekedett. A tölgyfaszekrény bársonyfülkéje szinte szippantó erővel rántotta be a rémülten hátráló antikváriust, s az édes levendulagőzben a két nehéz ajtó azonnal rácsapódott. Egyetlen halk kattanás jelzése tudatta: a szavatosság lejárta jogerős és visszavonhatatlan.
A vásárló teljesen természetes mozdulattal akasztotta le a fogasról a boltos foltos kötényét, és felvette a pult mögött elárvult sárgaréz szemüveget. Amikor megigazította az orrnyergén, a számlapok, finom mérlegek és fogaskerekek hirtelen tisztán, szigorú rendben rajzolódtak ki előtte. Előző életének emlékei helyét zökkenőmentesen vette át az üzletvezetői precizitás.
A küszöböt átlépő férfi kalapját szorongatva lépett a pulthoz. Arcán a túlzott óvatosság jellegzetes kifejezése ült, kezében egy finom szövésű, selyemzsinórral lezárt bársonyacskót tartott.
– Jó napot kívánok – szólalt meg a jövevény, és zavartan nézett körül a sötét, poros polcok között. – Egy meglehetősen hétköznapi ügyben járok. A nagyapám hagyatékából maradt ez a kis szerkezet, de reggel óta egyáltalán nem ad ki hangot.
Az új antikvárius professzionális mosollyal simította le a kötényét, majd a pultra mutatott.
– A legtermészetesebb dolog, uram. Helyezze csak ide. Nálunk minden beállítás és ellenőrzés szigorú eljárásrend szerint történik.