360/5. A fogadófülke — A regisztrált elégedettség

A ritmikus kattogás egy réztárcsás számláló gyors pörgésévé alakult. A köpcös úr elégedetten simította meg a plüss támasztékot, miközben a fülét kellemes, szinte zenei búgás töltötte ki. Úgy vélte, a bolt akusztikai csillapítása kifejezetten a finomabb úri közönség kényelmét hivatott elősegíteni a szintek közötti átmenet során.
– A mélyszint alighanem a válogatott ritkaságok terme – jegyezte meg büszkén, miközben a platform zökkenőmentesen megállt egy félhomályos, tökéletesen párnázott fogadófülkében. – Rendkívül diszkrét. Kifejezetten méltányolom az ilyen fokú gondoskodást!
Odafönt az antikvárius egy rézcsövön keresztül hajolt a nyílás fölé, s kifejezéstelen arccal igazította meg a pulton álló sárga kötetet. A lentről érkező elégedett morajt a beépített akusztikai leíró azonnal perforált papírcsíkra fordította. A gép apró, éles tüskéi ütemesen szurkálták a tekercset, szabványosítva a vendég minden gyanútlan sóhaját.
A süllyesztő falából ekkor egy polírozott sárgaréz tálca tolódott elő, rajta egy szikrázó billentyűvel. A köpcös úr mosolyogva nyújtotta ujját a gomb felé, hogy nyugtázza a VIP-fogadtatást.
A mélyből halk, várakozó sziszegés emelkedett fel.