360/4. A süllyesztő mechanizmus — A személyre szabott fogadtatás

A fémkattanást lágy, olajozott sziszegés követte, s a tölgyfa padlóburkolat precízen elforgatott negyedíven indult meg lefelé. A köpcös úr egyetlen centimétert sem veszített eleganciájából; a váratlan, szinte lebegő süllyedést az exkluzív ergonómiai beállítás természetes velejárójának tekintette.
– Ez egyszerűen pazar! – csettintett a nyelvét nyújtogatva, miközben a térde követte a lassú, hidraulikus ívet. – Érezni, ahogy a tér architektúrája alkalmazkodik a fiziológiámhoz.
– A ház sajátossága – felelte az antikvárius kifejezéstelen, udvarias arccal, miközben a pult rézorsói közül kihúzta a vevő elfeledett bőrtáskáját, és rutinos mozdulattal a szomszédos nyílásba csúsztatta. – A személyre szabott bejáródás minden prémium tételünknél alapkövetelmény.
A lefelé mozduló padlólemez szélén finom sárgaréz lamellák záródtak össze, megszüntetve a huzatot, miközben a falból egy plüssbevonatú támaszték emelkedett ki, pontosan a köpcös úr derékmagasságában. A vevő elégedetten dőlt hátra, mit sem sejtve arról, hogy a támasztókar valójában egy rögzítő retesz, amely megakadályozza a visszalépést.
A pult alatt halk, fémes csengő jelezte: a Mélyraktár fogadóegysége készen áll. Az antikvárius a sárga kötetet a pult szélére tolta, pontosan az aknanyílás fölé.
Egy apró, fénylő rézgomb felvillant a falmélyedésben, s a zárt térben halk, ritmikus kattogás kezdődött.