359/4. A plüss kar mozdulata — A VIP eljárás

A plüssbélésű kar meglepő gyengédséggel emelte meg a vevő bal sarkát, miközben a padlódeszka alatti fogaskerekek vidám, szinte pattogós dallamba kezdtek. A férfi elragadtatva sóhajtott fel, és a másik lábát is készségesen közelebb tolta a szerkezethez.
– Rendkívül akkurátus! – dicsérte meg az intarziás szekrényt. – A vidéki rokonaim bezzeg azt állították, hogy az antikváriumok dohosak és maradiak.
Az antikvárius ezen a ponton már nem a vevő épségéért aggódott, hanem a leltári egyensúlyért. Halkan megköszörülte a torkát, és óvatosan megérintette a sárga gumicsizmás férfi kabátujját.
– Uram, a szolgáltatás hamarosan eléri a... tisztítási fázis mélypontját. Esetleg nem hagyna itt egy gyors előleget, mielőtt a rendszer teljesen ápolás alá veszi?
A vevő azonban meghallani sem akarta. A szekrény kulcslyukából langyos gőz csapott ki, a rézkar pedig finoman, de határozottan hátrafelé döntötte a férfi bokáját, miközben a pult előtti padlólap halk kattanással meredek szögben megdőlt.
– Micsoda ergonómia! – kurjantotta a férfi, amint a gravitáció átvette felette az irányítást, és a selymesen csúszó lejtő felé indult.
Az antikvárius gyorsan utánanyúlt, de már csak a szerkezet által korábban elkobzott sárga esernyőt tudta elcsípni. A padlólap szinte azonnal visszaugrott a helyére, a szekrény pedig egy elégedett csengetéssel elhallgatott.
A hirtelen beálló csöndben csak egy fémes, ritmikus ketyegés maradt a pult alatt.