359/5. A sárga kötet — A prémium újrahasznosítás

Az antikvárius egyedül maradt a hirtelen elcsöndesedett boltban, kezében a gyanútlan vendégtől visszamaradt sárga esernyővel. A pult alatti fémes ketyegés három ütemes ütés után elhallgatott, s az intarziás szekrény kulcslyukából egy újabb, meglepően sima papírcsík türemkedett ki.
Az öreg óvatosan közelebb lépett, és szemüvegét az orrára tolva elolvasta a friss akusztikai és anyagi leiratot. A profilozó szerkezet ezúttal nem hiányjegyzéket nyomtatott, hanem egy szigorúan számozott teljesítési igazolást. „Nyersanyag besorolása: Vízhatlan sárga burkolat és magas nedvességtartalmú kísérőanyag. VIP-feldolgozás: Befejezve.”
Az antikvárius megdermedt, de mielőtt elgondolkodhatott volna a látottakon, a kezében lévő esernyő gyengéd rugózással kibújt a szorításából, és a falból előnyúló rézkar készségesen átvette, majd besüllyesztette a falpanel mögé. A padló alatt tompa, mély zúgás futott végig – a Mélyraktár automata újrahasznosítója munkához látott.
Néhány másodperc múlva a pult kis ablaka halk szisszenéssel felemelkedett. A felvonó tálcáján egyetlen tárgy feküdt: egy tökéletesen csendes, illatos, sárga bőrkötésű antikvár könyv, amelynek gerincén aranyozott betűkkel a következő cím állt: *A VIP szolgáltatás ergonómiája*.
Az antikvárius elégedetten bólintott, helyére tette a prémium kiadványt, miközben a bejárati ajtó feletti rézharang megint megcsendült.