357/9. A rugós mérleg — A hiányzó illeték

A padlódeszkák csikorgása hirtelen abbamaradt, és a szoba közepén egy sárgaréz szegélyű csapóajtó pattant fel, éppen a vásárló csizmája mellett. A nyílásból tömény gépolaj- és dohszag áradt, miközben egy rugós emelőszerkezet lassan a magasba tolt egy precíziós sárgaréz mérleget.
– Álljon mozdulatlanul! – sziszegte az antikvárius, miközben feszülten méregette a kinyúló fémkarokat. – A végrehajtási szakaszban tett bármilyen meggondolatlan mozdulat az ingóságok azonnali, automatikus lefoglalásával jár.
A vásárló görcsösen szorította össze a zakója hajtókáját, ahová a hiányzó gomb helyén éktelenkedő cérnahurok maradt. A tálca szélén lévő apró fémstancoló számlálója hangos kattanással pörgött egyet: a lenyírt csontgomb értéke mindössze negyven fillért fedezett a kiszabott illetékből.
A láda fedele ekkor ütemes csattanásokkal feljebb emelkedett, és a belső rekeszek finom mechanikája újabb, éles vágóeszközt tolt előre. Ezúttal nem csipesz volt, hanem egy finoman fogazott rézolló, amely fenyegetően nyitogatta szárait a levegőben, pontosan a vásárló mellényének magasságában.
– Ez egy minőségi gyapjúszövet! – csattant fel a vásárló rekedt, felháborodott hangon, de a lábát nem merte elmozdítani a mérleg érzékelőlapjáról.
– A Mélyraktár nem tesz különbséget textíliák és nemesfémek között – felelte szárazon az antikvárius, miközben óvatosan hátrébb lépett. – A rendszer tisztán tömeg alapon egyenlít ki.
A csapóajtó mélyéből ekkor egy apró, viasszal lepecsételt fémdoboz emelkedett ki, amelynek tetején egyetlen réz gomblyuk villogott ritmikusan.