357/8. A gombvesztés — A végrehajtási szakasz

A papírcsík türelmetlenül pörgött tovább a réz fogaskerekek között, mintha a gép maga is neheztelne a szabálytalan áldozatért. A vásárló dühösen ragadta meg a szalag végét, ám a felületén megjelenő piros nyomat láttán azonnal elfehéredett az arca.
– „Nem szankcionált magánlevelezés. Illetékhiány: három korona” – olvasta fel acélos, remegő hangon. – Ez képtelenség! Egy pótolhatatlan ereklyét adtam oda!
– A Mélyraktár nem ismeri a családi kötelékeket, csak a súlycsoportokat – jegyezte meg az antikvárius éles, fanyar gúnnyal, miközben még egy lépést hátrált a szekrény árnyékába. – És mivel az áldozat érvénytelen, a bürokratikus protokoll automatikusan a végrehajtási szakaszba lép.
A láda oldalán található rejtett rekesz rugója éles villanással pattant ki. Nem a felajánlott levél tért vissza, hanem egy apró, sárgaréz csipesz, amely nyílsebesen kinyúlt a tálca alól, és megragadta a vásárló zakójának legfelső gombját. Egyetlen precíz, fémes kattanással nyírta le a csontgombot, majd elégedett sziszegéssel visszahúzódott a sötétbe.
A vásárló döbbenten meredt a zakóján maradt meglazult cérnaszálra. A láda gyomrából tompa, elégedett kattogás hallatszott: az értékkompenzáció első fázisa lezárult, de a szerkezet belső kerekei továbbra is csikorogva forgásban maradtak.
A padlódeszkák alatt ekkor mély, ütemes dübörgés kerekedett fel, mintha egy nehéz ellensúly indult volna meg lefelé a vak sötétben.