356/6. A sárgaréz billentyű — A leltári átsorolás

Az antikvárius megállt a ketyegő láda előtt, és a homlokát ráncolta. Hivatali tapasztalatai alapján a visszaszámláló mechanizmusok ritkán jelentettek azonnali veszélyt; sokkal inkább a bürokratikus formanyomtatványok benyújtására kijelölt türelmi időt jelezték. A nehezék elnyelése nyilvánvalóan automatikus leltárkorrekciót váltott ki, s a láda most a hivatalos reklamáció benyújtásának másodperceit mérte.
A sárgaréz billentyű felett finom, vésett betűkkel a „Nyugtázás” felirat állt – legalábbis a gyanútlan szem számára. Az antikvárius megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ha időben megnyomja a billentyűt, a rendszer visszaköveteli a megsemmisült nehezék értékét, és papíralapú jóváírást állít ki a Mélyraktár számlájára.
Határozott mozdulattal lenyomta a gombot. A számláló tárcsái nem álltak meg, sőt, éles sziszegéssel nullára pörögtek. A láda alsó pereméből egy keskeny, sárgaréz fiók csúszott elő. Benne nem a várt kártérítési utalvány feküdt, hanem egyetlen, frissen viaszolt papírcímke.
Az antikvárius felemelte a halkan zörgő lapot. A tökéletesen csendes granulátumból préselt anyagon nem a nehezék lajstromszáma szerepelt, hanem a saját téli kabátjának belső zsebében lapuló kinevezési okmányának egyedi azonosítója. A bürokrácia nem törölte a veszteséget – egyszerűen átsorolta a hiányzó tömeget.
Miközben a fiók száraz kattanással visszazáródott, az antikvárius kabátjának sárgaréz gombjai finom, ütemes rezonanciával vibrálni kezdtek a sötétedő hátsó szobában.