356/7. A rezgő gombok — A ruhatári lajstromozás

Az antikvárius óvatosan nyúlt a kabátjához, hogy meglazítsa a nyakát szorító gallért, ám a legfelső sárgaréz gomb ekkor egyetlen tiszta, fémes pendüléssel elvált a posztótól. Nem esett a padlóra: a levegőben ívet leírva engedelmesen pattant az utazóláda szélére, ahol pontosan beilleszkedett a hiányzó nehezék hűlt helyére.
A második és harmadik gomb követte a példáját. A cérnaszálak nem elszakadtak, hanem a végletekig kiszámított bürokratikus precizitással fejtődtek ki a cérnalukakból, mintha a gombok maguk döntöttek volna az átszervezés mellett. A hátsó szoba néma homályában csupán a rézalkatrészek finom koppanása hallatszott, ahogy a láda leltári hiánya szőröstül-bőröstül elnyelte a ruhatár egy részét.
Az antikvárius benyúlt a kabátja belső zsebébe. A kinevezési okmány felülete már nem sima papír volt, hanem durva tapintású, nyomtatott átvételi elismervény. A fejléc szűkszavúan tudatta: „Négy darab használt gomb, sárgaréz, közepes kopással – beszámítva a leltári egyensúly helyreállítására.”
A bürokrácia nem tévedett, és nem is büntetett; csupán könyvelt. Az antikvárius lassan végignézett a kabátján, amely most szétnyílva lógott rajta, mint egy elhagyott vitorla. Tudta, ha még egy lépést tesz a láda felé, a rendszer a nadrágcsatját ítéli majd alkalmasnak a következő hiány kipótlására. Ekkor halk kattanás hallatszott a sötét sarok felől.